Mi történik, ha egy színházi térben nem a nézés és a megmutat(koz)ás viszonya alakítják a cselekményt, hanem annak a gyanúja, hogy a jelenlévőket mind megfigyelik – szereplőket és nézőket egyaránt? Miben rejlik a megfigyeltség érzése, és miként tudunk elbújni a megfigyelés elől?
Az Up Set a közös várakozással töltött idő megmutatkozása a pillanat beteljesülése előtt. Ráeszmélés a várva várt momentum megfoghatatlanságára.
A darab ironikusan reflektál a kortárs művészeknek feszülő elvárások kézzelfogható ellentmondásaira: arra, hogy miközben a művészeknek folyamatosan fenn kell tartaniuk a kritikai diskurzust, másfelől el kell fogadniuk saját önkizsákmányoló, prekárius munkakörülményeiket és az élethosszig tartó eladósodást.
…a fény mértéke folyamatosan változik, ezáltal rámutat vagy elrejt részleteket az előttünk játszódó eseményekből. Ez a fajta bújócska arra készteti a szemlélődőt hogy a látott absztrakt formákat folyamatosan összekapcsolja a saját tudatában felvillanó jelzésekkel.
A Dioráma csoport hont foglal. Visszaveszi, egyesíti, majd újraosztja, feloldja és gyógyítja és legfőképpen szereti azt a Magyarországot, ahol mi mind ellenséges sáncok mögül vicsorgunk egymásra.
Az előadás a kudarcban rejlő lehetőségeket és a hozzá fűződő viszonyunkat fejtegeti az újcirkusz nyelvén. A történet a fizikai és a lelki sérülések története. Egy önvallomás, egy kórkép.
„Arra a következtetésre jutottam, hogy művészként szinte ugyanazokra a képességekre van szükségem, mint anyaként. Rengeteget gyakorlok minden nap. Kitartó, érzékeny, rugalmas és kreatív vagyok. Keresem és megtalálom a legmegfelelőbb megoldást. Sok mindenre tudok egyszerre figyelni. Jól bírom a stresszt.”
Egyszerre intenzív, fizikális, emberi, állati, szép, szexi, emelkedett, színes- szagos, minden
érzékszervre ható.
Mindig hasonló, de közben mindig más íven kísér végig. Hat táncos és a hetedik alkotóelem,
a vetítés folyamatos párbeszéde.
Az előadás egyedi keverékben kombinálja a kortárstánc, az urban tánc és tutting mozgásokat és egy rövid, de intenzív darabként vezeti be a közönséget az emberi test precíz összetett gépezetébe.
Vajon a szabadság egy magányos vagy egy társas műfaj? Idilli? Komikus? Tragikus? Mindez egyben? Ha senki nem látja, akkor is történik, vagy szükség van arra, hogy valaki kívülről beazonosítsa, elkapja a pillanatot?
A darab a magyar Punk szubkultúra és az avantgárd művészet, jelrendszer közötti párhuzamokra épül jellegzetesen a 80-as évek induló zenekarainak a zenéjét felhasználva…
A különböző művészeti területekről érkező alkotócsoport egy évet felölelő művészeti-művészetpedagógiai projektjének eredménye, melyet 2019-ben a BE SpectACTive! Kreatív Európa partnerségi projekt keretén belül valósítottak meg.
Gyerekekkel közösen létrehozott és bemutatott előadás. A bolygó jövőjével kapcsolatos valós és fiktív aggodalmakat, a gyermekkor bizonytalanságait és a felnőtté válás rítusait az alkotók egy játékos, fantasztikus keretbe helyezik. A világvége ezúttal nem a félelmek, hanem a víziók, az álmok és az utópiák terepe.
Végtelen játék, precíz művészet- és önparódia, avagy áldokumentarista betekintés egy előadói alkotóműhely kreatív munkafolyamataiba? Azt is nehéz pontosan megmondani, vajon meddig tart és merre néz a színpad…
Adott 3 férfi karakter. Talán haverok. Talán testvérek. Talán nincs túl sok közük egymáshoz. Alakváltó figurák. Nem sok közös van bennük, de igyekeznek erről nem tudomást venni, ha már egymásra lettek utalva a semmi közepén.
Szüzek, királynők, bölcsek, csábítók, anyák, harcosok… Megjelennek neked és általad. Megelevenednek fantáziáidból és visszaveszik, ami az övék. Szerepeket mutatnak be és vetítenek egymásra, amíg a határvonalak elmosódnak.
Üdvözöllek Animal Cityben! Üdvözöllek Animal cityben! De jó, hogy itt vagy! Köszönöm, hogy most ezt a leírást olvasod. Most menj vissza a szöveg elejére és olvasd úgy, mintha egy rinocérosz mondaná neked. Egy rinocérosz. Köszönöm.
A “ Watch Me Happening “ egy alkudozás – párbeszéd több fél között, egy személyen belül, vagy egy tánc, egy szóló melyben objektív és szubjektív, személyes és kollektív látásmódok, vélemények, gondolatok kerülnek az ösztön és a tudat határmezsgyéjére.
