A darab a magyar Punk szubkultúra és az avantgárd művészet, jelrendszer közötti párhuzamokra épül jellegzetesen a 80-as évek induló zenekarainak a zenéjét felhasználva, mint a például a Spions, Modells, Kretens és az Invázió. Az avantgárd művészet szemszögéből vizsgálva ugyanis a punk provokatív esztétikája nem más, mint a századforduló izmusainak az újjászületése zenében. Ebből a megállapításból kiindulva olyan mozgásrendszert hoztunk létre a darab nyelvezeteként, ami ezt a fajta párhuzamosságot figyelembe veszi és a punk zenei  kollázs esztétikáját mozgásban fogalmazza meg. A Punk gondolkodását felhasználva, ami állandóan új összefüggéseibe helyezi a megszokott szociális és kulturális egyezményeket, egy új értelmezés felé szeretnénk megnyitni mindennapjaink értelmi és érzelmi tapasztalásait. Kritikai észrevételeinket a jelennel kapcsolatban úgy akarjuk megfogalmazni, hogy azzal, amit állítunk nem mondunk értékítéletet. A darabban a test és a mozgás elpusztíthatatlanságát, valamint a bírálat szabadságát próbáltuk megfogalmazni.                                               

Koreográfia: Nagy Zoltán

Előadók: Kancsó Luca, Kelemen Patrik, Gál Eszter, Bakó Tamás