Dioráma csoport: DIORÁMA MAGYAROKKAL (2022)
A Dioráma csoport hont foglal. Visszaveszi, egyesíti, majd újraosztja, feloldja és gyógyítja és legfőképpen szereti azt a Magyarországot, ahol mi mind ellenséges sáncok mögül vicsorgunk egymásra.
A Dioráma csoport hont foglal. Visszaveszi, egyesíti, majd újraosztja, feloldja és gyógyítja és legfőképpen szereti azt a Magyarországot, ahol mi mind ellenséges sáncok mögül vicsorgunk egymásra.
„Arra a következtetésre jutottam, hogy művészként szinte ugyanazokra a képességekre van szükségem, mint anyaként. Rengeteget gyakorlok minden nap. Kitartó, érzékeny, rugalmas és kreatív vagyok. Keresem és megtalálom a legmegfelelőbb megoldást. Sok mindenre tudok egyszerre figyelni. Jól bírom a stresszt.”
Egyszerre intenzív, fizikális, emberi, állati, szép, szexi, emelkedett, színes- szagos, minden
érzékszervre ható.
Mindig hasonló, de közben mindig más íven kísér végig. Hat táncos és a hetedik alkotóelem,
a vetítés folyamatos párbeszéde.
Az előadás egyedi keverékben kombinálja a kortárstánc, az urban tánc és tutting mozgásokat és egy rövid, de intenzív darabként vezeti be a közönséget az emberi test precíz összetett gépezetébe.
Vajon a szabadság egy magányos vagy egy társas műfaj? Idilli? Komikus? Tragikus? Mindez egyben? Ha senki nem látja, akkor is történik, vagy szükség van arra, hogy valaki kívülről beazonosítsa, elkapja a pillanatot?
A darab a magyar Punk szubkultúra és az avantgárd művészet, jelrendszer közötti párhuzamokra épül jellegzetesen a 80-as évek induló zenekarainak a zenéjét felhasználva…
A különböző művészeti területekről érkező alkotócsoport egy évet felölelő művészeti-művészetpedagógiai projektjének eredménye, melyet 2019-ben a BE SpectACTive! Kreatív Európa partnerségi projekt keretén belül valósítottak meg.
Gyerekekkel közösen létrehozott és bemutatott előadás. A bolygó jövőjével kapcsolatos valós és fiktív aggodalmakat, a gyermekkor bizonytalanságait és a felnőtté válás rítusait az alkotók egy játékos, fantasztikus keretbe helyezik. A világvége ezúttal nem a félelmek, hanem a víziók, az álmok és az utópiák terepe.
Végtelen játék, precíz művészet- és önparódia, avagy áldokumentarista betekintés egy előadói alkotóműhely kreatív munkafolyamataiba? Azt is nehéz pontosan megmondani, vajon meddig tart és merre néz a színpad…
Adott 3 férfi karakter. Talán haverok. Talán testvérek. Talán nincs túl sok közük egymáshoz. Alakváltó figurák. Nem sok közös van bennük, de igyekeznek erről nem tudomást venni, ha már egymásra lettek utalva a semmi közepén.