AHA Kollektíva: SENKIFÖLDJE (2024)
Egy hely, ahol semmi nincs, de bármi lehetséges. Azt keressük, minek és hogyan adhat táptalajt ez a kietlennek tűnő, de lehetőséggel bíró Senkiföldje.
Egy hely, ahol semmi nincs, de bármi lehetséges. Azt keressük, minek és hogyan adhat táptalajt ez a kietlennek tűnő, de lehetőséggel bíró Senkiföldje.
Mindig érdekelt, hogy hogyan készül egy koreográfia, de soha nem tudtad, hogyan kérdezz erről? Kíváncsi vagy a próbatermi folyamatra? Most eljött az idő, hogy megismerd a koreográfusok – talán rejtélyesnek tűnő – munkáját.
A darab ironikusan reflektál a kortárs művészeknek feszülő elvárások kézzelfogható ellentmondásaira: arra, hogy miközben a művészeknek folyamatosan fenn kell tartaniuk a kritikai diskurzust, másfelől el kell fogadniuk saját önkizsákmányoló, prekárius munkakörülményeiket és az élethosszig tartó eladósodást.
A Dense piece című előadás központi témája a sűrűség. A mozgásanyag az intenzív igénybevétel, a dinamikus koncentráció, az állandó konfrontáció, a testi és szellemi
síkon érkező információáradat hatásaival dolgozik.
Mit üzen maga a test? Milyen további képek, absztrakt mozgás által asszociatív gondolatokat ébresztő pillanatok kerülnek elő, mígnem a kezdetben egy nagy masszából álló testek individuumokká fejlődnek, és meghódítják a rendelkezésre álló teret?
Az előadás a kudarcban rejlő lehetőségeket és a hozzá fűződő viszonyunkat fejtegeti az újcirkusz nyelvén. A történet a fizikai és a lelki sérülések története. Egy önvallomás, egy kórkép.
…a fény mértéke folyamatosan változik, ezáltal rámutat vagy elrejt részleteket az előttünk játszódó eseményekből. Ez a fajta bújócska arra készteti a szemlélődőt hogy a látott absztrakt formákat folyamatosan összekapcsolja a saját tudatában felvillanó jelzésekkel.
A Dioráma csoport hont foglal. Visszaveszi, egyesíti, majd újraosztja, feloldja és gyógyítja és legfőképpen szereti azt a Magyarországot, ahol mi mind ellenséges sáncok mögül vicsorgunk egymásra.
A vacsora gyertyafényben egy olyan színházi előadás, amely a kabaré és immerzív színházi események világához áll a legközelebb. A nézők egy asztal körül ülnek és vacsoráznak, ezáltal egy szürreális, abszurd esemény részeseivé válnak.
„Arra a következtetésre jutottam, hogy művészként szinte ugyanazokra a képességekre van szükségem, mint anyaként. Rengeteget gyakorlok minden nap. Kitartó, érzékeny, rugalmas és kreatív vagyok. Keresem és megtalálom a legmegfelelőbb megoldást. Sok mindenre tudok egyszerre figyelni. Jól bírom a stresszt.”