Az előadás alapgondolata a Csipkerózsika-meséből indul ki, és a történetből fakadóan három nagy témával foglalkozik: Halál, Mese, Hétköznapok. Az előadás nézőjét egy élményközpontú eseményre invitálja.
Rózsavölgyi Zsuzsa szólója a női szerepekről, elvárásokról, tabukról.
„Meddig tudom elkerülni, hogy kinyissam a dobozt? Minél tovább várok, annál nagyobb lehet a kár, vagy annál valószínűbb, hogy nem fogok tudni azzal a ténnyel dolgozni, amit a dobozban találok. Egyáltalán megúszhatom-e, leélhetem-e az életemet mondjuk egy olyan lakásban, ami tele van dobozokkal, amikben a saját személyes dolgaim állnak, úgy, hogy nem nyúlok hozzájuk, mert mi van, ha nem tetszik, veszélyesek, bánthatnak, bármi? És mi kell, ahhoz, hogy mindez színház legyen?”
Interaktív színházi társasjáték aukcióval, találós kérdésekkel, kortárs tánccal fűszerezve.
Képek a semmiről – a semmiről, amik mi vagyunk, emberek, akik ennek a csodálatos világnak a legkiválóbb és legéletképesebb teremtményei.
Hiroaki Umeda öt magyar táncossal dolgozott együtt 2016 nyarán, az elkészült darabot a Sziget után a Trafóban mutatták be 2016 szeptemberében. Az előadás az emberi testek és a vizuális elemek mozgásának dinamikájával foglalkozik.
