Mint a legtöbb előadóművészeti szervezet, az elmúlt években mi is sokat foglalkoztunk a fenntarthatóság fogalmával, főleg azzal a kérdéssel, hogy nekünk produkciós házként mi a dolgunk ezen a területen – hogyan tudjuk tevékenységeinkben, szemléletünkben figyelembe venni a fenntarthatósági szempontokat.
A helyenként, szinte ötletszerűen megtett lépéseinket követően – úgy mint a ruhacsere, a papírmentes irodai működés kialakítása – 2023 elején elérkezett az idő, hogy törekvéseinket tervezettebb módon, strukturált keretek között valósítsuk meg.
Így jött létre a Szitakötő program.

>>> Ami eddig történt <<< 

A program felépítése során nagy hatással volt ránk az IETM rewiring the network 2021-es kutatása, mely azt fogalmazza meg, hogy egy művészeti szervezetnek öt területen kell lépéseket tenni, változást elérni fenntarthatósága felé. Röviden, a teljesség igénye nélkül az alábbi öt területről gondolkodunk:

• Művészeti fenntarthatóság – a művészeti folyamatok előtérbe helyezése, tér és idő adása az innováció, változás számára. Művészek részvétele a projekt tervezésben, illetve befogadóhelyek, infrastruktúrák programjainak kialakításában. „Slow art” – tér és idő a kutatásra, kísérletezése, fejlődésre, a produkciós kényszer elkerülése
• Ökológiai fenntarthatóság – a mobilitás újragondolása, a produkciókban felhasznált anyagok újrahasznosítása, ökológiai szempontok beemelése a művészeti és produkciós gyakorlatokba, a nemzetközi mobilitási gyakorlat, ökológiai tudatosság, energetika
• Gazdasági fenntarthatóság – alternatív üzleti és pénzügyi modellek feltérképezése és alkalmazása, tisztességes megbízási díjak, transzparens pénzügyi feltételek a projektben, rendelkezésre álló pénzügyi és egyéb források megosztása, többféle bevételi forrás,
• Emberi fenntarthatóság – a munka és magánélet jobb egyensúlya, továbbtanulás, képzés támogatása, előtérbe helyezése, felelősségek megosztása a szervezeten belül, együttműködésen, konszenzuson alapuló gyakorlatok a csapatmunkában
• Társadalmi fenntarthatóság – szoros, tartalmas, hosszútávú együttműködések a művészeti területen kívül működő szervezetekkel, esélyegyenlőség a kultúrához való hozzáférésben, kimutatható társadalmi hatás

CoopAnimArt elnevezésű Erasmus+ partnerségi projektünkben egy társasjáték fejlesztésén dolgoztunk, mely a fenti öt kategóriában nyújt lehetőséget arra, hogy működő szervezetek, munkacsoportok megvizsgálják saját működésüket, a fenntarthatóság hatalmas témáját saját gyakorlatukra fordítsák le, és konkrét lépéseket fogalmazhassanak meg, melyek megtétele releváns és reális az adott szervezetre nézve, miközben valódi változást, fejlődést érhetnek el.