Márciusban összesen 21 estén át dolgoztam, esténként 2-2 nézővel/résztvevővel a próbateremben. Beszélgettünk, én táncoltam, volt aki táncolt velem, volt aki kész tervvel érkezett, hogy mit csináljunk, volt aki csak nézte, hogy mi történik – minden alkalommal kettőnk nagyon különleges, személyes találkozása volt ez.
Arra voltam kíváncsi, hogy mások mit gondolnak a táncról, a koreográfiáról, a néző szerint miből, hogyan épül(het) fel az előadás, hol ér véget és hol kezdődik az előadói tér, hogyan feszegethetem az előadó és a néző jól ismert viszonyait.