A RE-IMAGINE Kreatív Európa projekt magyarországi partnerszervezete a Pro Progressione, nyílt felhívást tett közzé művészeknek, alkotóknak és háttérszervezeteknek egy rezidencia-sorozatokra építő kutatási folyamat megvalósítására. A programba a magyar jelentkezők közül a KultBazaartól, Bergendi Barnabás és Selmeczi Bea, és a SÍN Művészeti Központtól, Kövécs Luca és Tóth Laura pályázatát válogatták be. A RE-IMAGINE programban a balkán régió szereplői, alkotói és kreatívjai kapnak lehetőséget, platformot a találkozásra és a közös fejlődésre a fenntarthatóság témájában.
Luca: A SÍN az elmúlt években sokat foglalkozott azzal, hogy produkciós házként, hogyan tudja tevékenységeiben, szemléletében figyelembe venni a fenntarthatósági szempontokat. Amikor 2023-ban elkezdtünk Laurával együtt dolgozni, mederbe tereltük ezeket a fenntarthatósági gondolatokat, kezdeményezéseket és így jött létre a Szitakötő program. (A Szitakötő programról itt olvashattok bővebben)
Laura: Eredetileg egy kommunikációs gyakornoki pozícióra pályáztam, és a felvételi folyamat egyik feladata egy programnak a kommunikációjának a tervezése volt, és erre a Zöld SÍN projektet kezdtem el kidolgozni. Nagyon meglepődtem, amikor behívtatok és kiderült, hogy ezzel már nagyon régen szeretnétek mélyebben foglalkozni.
A Szitakötő által lehetőségem nyílt kutatni a témában, és decemberben fog megjelenni egy publikáció, amelyben független táncos-alkotóként dolgozom fel a magyar előadóművészet helyzetét a fenntarthatóság témájában. A publikáció része egy gyűjtés, hazai művészek, intézmények gyakorlatairól és alkotásokról, illetve egy Öko rider készítő munkafüzet is.
Luca: Nagyon érdekes volt úgy együtt dolgozni, hogy egy művész szemszögéből gondoltuk át működésünket, és ezáltal több szinten is elkezdtünk kapcsolódni. Laura kezdeményezése pont az volt, amire szükségünk volt ahhoz, hogy struktúráljuk mindazt, amit a korábbi években ‘fenntarthatósági törekvéseink’ címszó alatt már valamelyest csináltunk, azzal, hogy ő lett ennek a felelőse, a téma és személye helyet kapott mindennapi működésünkben, beépült – legalábbis erre törekedtünk olykor kevesebb, néha több sikerrel. Ezzel párhuzamosan, organikusan alakult az is, hogy Laura művészeti tevékenyéségébe jobban beleláttunk, producerként, produkciós házként támogatni kezdtük munkáját.
Amikor meghirdették a Re-Imagine pályázatát, ahol egy művészeti menedzser és egy művész kutathat közösen, nagyon jó lehetőség nyílt arra, hogy gyakorlatban kipróbáljuk, hogyan lehet a művészeti menedzsment fenntartható és hogyan tudunk támogatni egy művészt fenntarthatósági törekvéseiben. Laurának már volt egy produkciós ötlete a Superhero Tutorial, ami príma kutatási alapnak bizonyult.
Laura: Mikor elkezdtem művészeti munkámban az alkotás gyakorlati részének fenntarthatóságát vizsgálni, egyre erőteljesebb késztetést éreztem a téma feldolgozására is. A Superhero Tutorial ötlete a magánéletemben vívott legszélsőségesebb zero waste életmód és struccpolitika ‘nem tehetek semmit ellene’ harcából inspirálódott, utólag már tudom, hogy klímaszorongásban éltem a mindennapjaimat. Így jött létre a Szuperhős képzés, mely során a résztvevők tökéletlenségük elfogadásával és saját szupererejük felfedezésével képesek legyőzni a tanult tehetetlenséget.
Luca: A megnyert pályázat érdekessége azonban, hogy nem egy produkció létrehozására fókuszál, hanem az azt megelőző kutatási és tervezési folyamatot helyezi előtérbe. Így arra is lehetőséget nyújt, hogy készítsünk egy esettanulmányt arról, hogy egy produkciós ház hogyan tudja támogatni a művészt fenntarthatósági elképzeléseiben és törekvéseiben a produkció megtervezésétől, előkészítésétől, a megvalósításon át, egészen a forgalmazásig.
Laura: Ehhez pedig a nagyon hasznos, hogy a RE-IMAGINE mentorokkal, és egyéni konzultációs alkalmakkal is támogat minket.
Luca: A RE-IMAGINE rezidencia program egyik legnagyobb értéke mégis talán az, hogy a Balkán és Közép-Európai előadóművészeti szektor zöld átalakítására összpontosít, egyéni művészeti projektek szakmai támogatásán keresztül.
Laura: Az első alkalom áprilisban Szófiában került megrendezésre, ahol a ‘Climate Literacy‘ fókuszában újraalapoztunk ismereteinket. Külön kiemelném Dr. Vladimir Djurdjevic előadásait, aki érthetően mégis rendkívüli mélységében tartott előadást az éghajlatváltozásról és annak társadalmi dimenzióiról. Számomra a legsokkolóbb visszatérő tény az az, hogy a leggazdagabb 1 százalék környezetszennyezése 5 milliárd ember kibocsátásának felel meg. Ez a mai napig olyan felfoghatatlan dolog, mint amikor képekkel szemléltetik, hogy a hatalmas utakon valójában hány ember ül a dugóban egyedül az autójában és mennyi helyet foglal el egy kerékpár, és hány embert képes szállítani egy vonat , vagy egy busz. Tényleg az egynéhány kényelmén, ha úgy vesszük, a nyugati társadalmak kényelmén áll a világ.
Luca: A szófiai rezidencia leginkább arra fókuszált, hogy a projektben, programban résztvevők mind nagyon hasonló elméleti háttértudásra tegyenek szert és azzal induljanak el a projekttervezés útján. Nekem nagyon megnyugtató volt azt látni, hogy a környező országokban, a többi résztvevő szervezetnél hasonló kérdések, dilemmák merülnek fel. Sőt azt is éreztem, hogy az elmúlt időszak közös munkája a fenntarthatóság témájával való strukturált foglalkozás, egy kicsit előbbre is vitt minket, mint egy csak a zöld-fenntarthatósággal foglalkozó projektet.
Laura: A második rezidencia Magyarországon volt a Művészetek Völgyében, Kapolcson és Veszprémben, ahol a legtöbb időt szabad levegőn, természetközelben töltöttünk, saját bőrünkön is érezve a júliusi időjárás egyre nagyobb forróságát, (ami jó emlékeztető miért is vagyunk ott, ahol épp vagyunk.) Itt megismerkedhettünk helyi kezdeményezésekkel is, mint pl. a Szabadon Balaton Egyesület, de tartott nekünk foglalkozást a WWF-től Dr. Samu Andrea Élő Folyók program szakértője, és hajnali erdőfürdőt Gulyás Anna énekes, kulturális antropológus is.
Luca: Szkopje a két korábbi rezidenciától eltérően, sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett arra, hogy a saját kontextusával jobban megismertessen minket. Társadalmi, politikai, gazdasági helyzetéről hallhattunk beszámolókat helyi alkotóktól, társadalomkutatóktól, építészektől, oktatóktól és civilektől.
Laura: Megejtő volt, hogy kulturális, politikai és környezetvédelmi ügyekben is találtunk közös pontokat a bolgár, szerb és macedón művészekkel és kulturális szakértőkkel.
Számomra a legizgalmasabb kérdések a programban, hogy hogyan tudjuk kezdeményezni saját munkánkban és közösségeinkben a változást, ha lehetőségeink korlátozottak és különbözőek, mint más nyugati országokban? Amíg tanulunk a zöld váltáshoz szükséges alapokról, észrevesszük, hogy gyakran ugyanabba a nehézségekbe ütközünk. Az igazi kérdés tehát: hogyan leszünk képesek arra, hogy a másképp gondolkodjunk és új megoldásokat találjunk?