Most ősszel összesen 22 estén át, egészen november 4-ig esténként 1-1 nézővel/résztvevővel a próbateremben együtt dolgozunk. Beszélgetünk, én táncolok, van aki táncol velem, van aki kész tervvel érkezik, hogy mit csináljunk, van aki csak figyeli, hogy mi történik – minden alkalommal kettőnk nagyon különleges, személyes találkozása ez.
Arra voltam és vagyok kíváncsi, hogy mások mit gondolnak a táncról, a koreográfiáról, a néző szerint miből, hogyan épül(het) fel az előadás, hol ér véget és hol kezdődik az előadói tér, hogyan feszegethetem az előadó és a néző jól ismert viszonyait.