A jéghegy csúcsa című szóló produkciós időszakát és a bemutatót egy két részből álló hosszabb kutatási szakasz előz meg, melynek tapasztalatai mind beépülnek a 2026 elején induló próbafolyamatba.

Az első, szeptember-októberben megvalósuló kutatási időszakban Máté az improvizáció segítségével, negyedmagával kutatja a táncot, mint érzékelhető formát. Két fiatalabb és két tapasztalt művész dolgozik együtt: Hód Adrienn, Keresztes Patrik, Mészáros Máté, Szász Zsófia. A táncos tudás tiszta megmutatkozásával, a táncos testében elraktározódott mozdulatokkal foglalkoznak. Mindig egy táncos táncol, egy teljes órán át, hárman figyelik ezt, majd megosztják a tapasztaltakat egymással egy beszélgetésben. Minden táncos 2-2 alkalommal mozog, hívja elő a testéből az éppen ott megszülető mozdulatot. Az ősz folyamán 4 alkalommal megnyitjuk a stúdiót, és a négy táncos egy-egy estén ezekből a folyamatokból kiindulva improvizál egyenként 60 percet a közönség előtt, melyet minden alkalommal egy vezetett beszélgetés követ. Mi az, ami meg tud mutatkozni abból a rengeteg tudásból, tapasztalatból ami a táncos testében évek, évtizedek alatt felhalmozódott? Hogyan figyeljük, érzékeljük, értelmezzük ezeket a mozdulatokat? A 4 alkotó ebben a folyamatban lehetőséget kap arra, hogy rápillantsanak egymásra, reflektáljanak, értelmezzék egymás mozdulatait, táncát.

A mozdulat absztrakt forma, azonban megkerülhetetlen, hogy a táncot figyelő ember valamiféle értelmet, érzelmet társítson hozzá.

>>> Facebook eseményért kattints ide! <<<

Az első szakasz lezárása után a Trafó Kortárs Művészetek Házában a kutatás második szakaszában a ’Máté és én’ című részvételi kortárstánc projektet valósítjuk meg, mely 2023-ban indult el a SÍN Művészeti Központ gondozásában. Máté a táncot, mint tiszta formát közelíti meg, munkáiban évek óta kutatja a személyes kérdést: mi dolgom van nekem a tánccal? A folyamatban Máté nem professzionális résztvevőkkel dolgozik, a kortárstánc formanyelvén keresztül találkoznak, kapcsolódnak, keresik a tánc mint kifejezési forma lehetőségeit. 20 estén át, minden alkalommal két órára más-más társul hozzá a próbateremben, ahol társalkotóként, egyenlő félként dolgoznak együtt. Az összesen 20 estén át tartó folyamatot egy nyitott megosztás zárja le Máté és mi címmel 2025 decemberében, ahova visszavárjuk a folyamatban résztvevőket és bárki érdeklődőt. Ez a folyamat hozzájárul ahhoz, hogy a műfajt kinyissuk, az alkotó és a néző közötti hierarchiát lebontjuk, a művészetet mint eszközt hívjuk segítségül emberi kapcsolódások érdekében. Ebben a folyamatban a táncművész lehetőséget kap arra, hogy friss szemmel, a megszokott szakmai közegtől eltérő környezetben értelmezze magát és művészeti gyakorlatát.

E két folyamatot, ezek tapasztalatait leszűrve és feldolgozva kezdjük el A jéghegy csúcsa című produkció próbaidőszakát 2026 januárjában. Máté a testet mint dinamikus tárgyat értelmezi, a táncot mint tiszta formát kezeli, ehhez igyekszik minél közelebb kerülni – ez koreográfusi és tanári gyakorlatának alapja. Készülő szólójában újabb lépést tesz efelé. A tér, a zene és a mozgás szövetét látjuk majd.