A Dioráma csoport hont foglal. Visszaveszi, egyesíti, majd újraosztja, feloldja és gyógyítja és legfőképpen szereti azt a Magyarországot, ahol mi mind ellenséges sáncok mögül vicsorgunk egymásra.

A Trafó nagyterme fiktív Kárpát-medencévé alakul, ahol az alkotók és a nézők az előadás menetébe bekapcsolódva együtt boncolgatják Magyarországhoz, nemzeti identitáshoz, hovatartozáshoz fűződő viszonyaikat. A kollektív kulturális emlékezetbe ásva próbálják megkeresni azt a nemzeti legkisebb közös többszöröst, ahol megdobban a szív.

Az előadás az alkotók és a nézők magyarságáról szól. Arról beszél, amire általában nem gondolunk. Vagy azért mert evidencia, és megfoghatatlan vagy azért mert rögtön felfordul a gyomrunk, ésinkább letagadjuk. Magyarok vagyunk és ennek a kijelentésnek van egy (furcsa) íze a szánkba. Ezt az ízt vizsgálja meg a Dioráma csoport a nézői aktivitással karöltve, és ha kell sózza, paprikázza.