Ahogy a három fiú is résen van, amikor elmennek az erdőbe vadászni. Pont, mint a mesében. De mire vadásznak, ha csak ők hárman vannak jelen egy steril térben? Egymásra? Önmagukra? Egyáltalán, hol az erdő ott, ahol egy fűszál se nő, nemhogy fa? Számít-e végül, hogy kinél a fegyver, vagy, hogy kiből lesz zsákmány? A lényeg talán csak ennyi, az állítás maga, hogy három fiú elment vadászni. Mert ha ennél messzebb megyünk, idővel ismét ugyanott találjuk magunkat. Könnyű az erdőben elveszni. A vadászat mint az emberek közötti kapcsolat lehetséges módja kerül a középpontba. Az, ahogy biztonságos távolságból próbáljuk meg egymást elejteni, nem egyenrangú felekként, nem szemtől szemben, semmiképpen nem épségben, se nem közös egyetértésben. És ha valami biztos, hogy miközben mi feltétlen bizalmat várunk el a másik féltől, elkerüljük, hogy bármi lényegeset is megtudhassanak rólunk. És végül, ezt hívjuk – akarjuk hívni – emberi kapcsolatnak. Mindenről lehet beszélni, sőt, kell is beszélni, hisz hadd teljen az idő. Kivéve érzésekről, félelmekről, gyengeségekről – lényegében csak arról nem, ami számítana.

Szereplők: Déri András, Kelemen Patrik, Várnagy Kristóf
Jelmeztervező: Kasza Emese / Mei Kawa
Hang: Varga Vince
Fény: Pete Orsolya
Koreográfus: Fülöp László
Producer: SÍN Kulturális Központ



Támogatók: DNA, NKA