Mi az a TAO? A TAO a társasági adó rövidítése, amit a cégek fizetnek a nyereségük után. Ezek a cégek adják a TAO-támogatást a színházaknak, zenekaroknak, illetve a filmgyártóknak és a sportegyesületeknek. A támogatás nyújtásáért  cserébe a cégek adókedvezményt kapnak. Az, hogy egy színház egy évben mennyi TAO-támogatást kaphat, az attól függ, hogy az előző évben mennyi volt a jegybevétele. Ha mondjuk 2017-ben 100 forint volt az éves jegybevétel, akkor ennek alapján 80 forint a befogadható támogatás 2018-ban. A TAO a vállalati szektor számára nemcsak az adókedvezmény miatt népszerű forma, hanem azért is, mert általa a cégek tulajdonosai maguk dönthetnek arról, hogy kinek adják az adójuk egy részét. Kicsit emlékeztet ez a rendszer az SZJA 1%-ra, de nagyobb mértékű támogatásról és – a támogatók szempontjából – nagyobb mértékű adóallokációról és kedvezményről szól. Mit adott a színházaknak a TAO-támogatás? Egy olyan bevételt, ami nem függött pályázati kiírástól, állami vagy önkormányzati akarattól, csak attól, hogy mennyi nézőt sikerült becsalogatni a színházba, azaz hogy mennyi jegyet sikerült eladni az előadásainkra. Függött továbbá attól, hogy a jegybevétel alapján számított támogatási keretre sikerült-e a vállalkozói szférából partnert találni. Születésekor a TAO többletforrásnak indult, célja az előadóművészeti szervezetek fenntartói akarattól független, teljesítményelvű támogatása volt. Ahol több a néző, ott több a támogatás. Az új rendszer az évek során paradox módon oda vezetett, hogy a fenntartó pénzügyi részvétele az adott előadó-művészeti szervezet működésének biztosításában a TAO bevételekkel egyenes arányban csökkent, így mára a TAO nem többletforrásként jelentkezik, hanem a színházak bevételeinek elengedhetetlen része lett. Illetve csak volt. 2019 január 1. után az előadóművészeti szervezetek a Parlament döntése alapján nem részesülhetnek többé TAO felajánlásban. A 2018-as jegybevételük alapján számított, és 2019-re költségvetett TAO bevételük így egy parlamenti tollvonással eltűnt – anélkül, hogy az érintetteknek lett volna rá idejük felkészülni. Miközben évad közepét írunk. Egészséges és megkerülhetetlen szakmai vita tárgya, hogy mennyiben hagyott kiskapukat az eredeti TAO törvény a csalásoknak, hogyan sikerült ezt idővel részben megakadályozni, illetve melyek azok a területek, ahol a mai napig tehetetlen volt a hatósági ellenőrzés és a törvényhozás.  Felelőssége van ebben mindenkinek, aki a rendszerből próbált sikeresen a törvények által megengedett, de tisztességtelen hasznot húzni. A november 13-i törvénymódosítás a fűnyíróelv alapján válogatás nélkül szankcionált. Mit tehet a kulturális kormányzat? Haladéktalanul kiszűri a visszaélőket, és 2019-re biztosítja azt az összeget, amellyel a színházak tervezték a jövő évüket, vagyis az idei jegybevétel 80%-át. Ez kell ahhoz, hogy a működő színházi struktúra ne omoljon össze akár már januárban. A hosszútávú működés garanciája pedig az, hogy olyan új támogatási rendszert alakít ki, amely átlátható, ellenőrizhető, kiszámítható, és amely kizárja a visszaéléseket. A 2018-as jegybevétel alapján kalkulált és a 2019-es évre tervezett TAO-támogatás (vagy a helyébe lépő támogatás) nélkül a jelenlegi jegyárak mellett egyetlen színház sem képes kifizetni a futó előadások és az új bemutatók költségeit. A színházjegyek ára azért nem a kétszerese annak, mint amennyibe kerülnek, mert az eddigi jegybevételt kiegészítette a TAO-támogatás. A jegyárak duplájára emelése beláthatatlan következményekkel járna a teljes színházi életre. Van itt azonban egy ennél is sürgetőbb feladat! A törvényváltozás folytán az idén lehet utoljára előadó-művészeti szervezeteknek TAO-támogatást adni. Tudomásunk van több olyan előadóművészeti szervezetről is, akik még 2018-ban várnak adófelajánlást a 2017-es jegybevételük után. Összességében többszázmillió forintos a nagyságrend, ami hiányzik a rendszerből, de ami az idei adóalapból még 2018. december 20-ig felajánlható.